Ez egy igen jó téli leves, noha elkészítése eléggé időigényes, érdemes időt szánni rá és megfőzni. Na most, ez a leves valószínűleg több szakácskönyvben is szerepel, mint hagyományos erdélyi leves, van, ahol újfalvi-, van ahol csomafalvi pojékának nevezik. Van, hogy apró grízgaluskát tesznek bele levesbetétnek, van, hogy grízkockát (séberlit), van, hogy csurgatott tésztát, van, hogy gyűszűvel kivágott pirított levestésztát, vagy éppenséggel egy-két felvert tojást "rongyolnak bele". Kicsit kutakodtam, hogy kiderítsem, melyik az "igazi", az "eredeti", de sokkal okosabb nem lettem. Ugyanis a nagy főző asszonyok mindegyike a saját változatát tartja az igazinak. Néhány dologban viszont egyet éretett az összes "tudós" asszony: a pojékaleves elképzelhetetlen füstölt hús, aszaltszilva, babérlevél és vékony zsemleszínű rántás nélkül. Így hát arra a következtetésre jutottam, hogy a különféle levesbetéttel készülő pojékalevesek, ugyanazon leves változatai annak függvényében, hogy melyik háziasszony, melyik levesbetétet kedveli, illetve mire van épp hangulata. Nos, nekem most történetesen a gyűszűvel kiszúrt, pirított levestésztás változathoz volt hangulatom, ezért ezt készítettem el, de nagyon birizgálja a fantáziámat a grízkockás változat is. Még annyit fűznék hozzá, hogy régen ezt a levest különféle téli mulatságokon szolgálták fel, vagyis afféle ünnepi eledelnek számított. Amint mesélték az asszonyok, a "módos" (értsd: gazdag) családok a fonók végén kínálták meg a serénykedő asszonyokat pojékalevessel, utána fánkot adtak.
Hozzávalók a leveshez: 50 dkg füstölt sertéshús (lapocka, comb), 1 fej hagyma, 2-3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kisebb karalábé, 15-20 szem aszaltszilva, 1-2 babérlevél, só, bors, 2 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, pirospaprika; a levesbetéthez: 1 "összemarék" (kb. 10 dkg) liszt, 1 tojás, pici só, késhegynyi szódabikarbóna, pici olaj; illetve a tálaláshoz: tejföl, petrezselyemzöld.
A füstölt hús, ha nagyon sós, kiáztatjuk, majd kockára vágjuk. A megtisztított, apró kockára vágott hagymát az egyik kanál zsírban üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a füstölt húst, megborsozzuk, majd kevés vizet öntve alá félpuhára pároljuk. Párolás közben kóstoljuk meg, és esetleg még töltsünk alá kevés vizet. Ha már félpuha a hús és lesült a zsírjára, hozzáadjuk az apró kockára vágott leveszöldséget, megdinszteljük, majd felöntjük forró vízzel. Ha felforrt a leves, ellenőrizzük a sósságát és utána sózzuk, ha szükséges, beletesszük a babérlevelet és az aszaltszilvát, majd tovább főzzük. Közben a levestészta hozzávalóiból ruganyos tésztát gyúrunk, amit késfoknyi vastagra nyújtunk és gyűszűvel kiszúrunk. Az apró korongokat pici olajban megpirítjuk és belefőzzük a levesbe. A másik kanál zsírból egy kanál liszttel szép, zsemleszínű rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük hideg vízzel és a fővő levest berántjuk vele. Miután felforrt, tálalható, tejfölt és finomra vágott petrezselyemzöldet kínálhatunk mellé, de ez akár el is hagyható.
Jó fakanálforgatást!
20 megjegyzés:
Még soha nem hallottam a pojéka levesről. A leírás alapján sem tudtam beazonosítani. A füstölt hús, s az aszalt szilva aztán végképp elbizonytalanított. Az olajban sütött "összemarék" is meglepő. O.K. úgy tűnik az erdélyi konyhában vannak - legalább is számomra - ismeretlen ételek.
A hozzávalók közül melyik a pojéka?
a leves nagyon guszta.
Hobbychef: A pojékaleves vidékünkön nagyon népszerű, télen minden háztartásban - főleg, ahol dinszót is vágnak - legalább egyszer főznek ilyen levest. Az "összemarék" lényegében egyfajta mennyiség meghatározás, ui. nálunk a háziasszonyok ha tésztát gyúrnak, nem méricskélik a lisztet, hanem annyit tesznek egy tojáshoz, amennyi a két össztartott tenyérben elfér. Ami pedig az erdélyi konyha ételeit illeti, még számomra ismeretlen ételek is vannak. A minap például édesanyám mondott egy olyan levest, amivel meglepett, nem emlékeztem rá, pedig azt mondja, ő többször is főzte/főzi. A tárkonyos grízgaluskalevesről van szó - ezt majd legközelebb elkészítem és be is blogolom.
Róza: a leves nagyon finom és jó a kérdésed. Sajnos, nincs rá válaszom, noha kutakodtam utána, senki nem tudta megmondani, mi a pojéka a levesből. Aztán elfogadtam, hogy ez a neve, s kész. :)))
Ez igen! nagyon finom lehet, még nem ettem!
Márti: próbáld ki, szerintem megszeretitek, mert nagyon jóízű leves, amolyan lélekmelegítő fajta, amilyen kell az ilyen téli havas napokra. :)
Azt vártam, hogy majd pojéka is kerül a levesbe:-) De kiderült, hogy ez a neve, nem alkotórésze. Érdekes leves... Én a napokban főztem aszaltszilvalevest, ahogy Édesanyám készítette, de az más... majd közzéteszem, mert még nem találkoztam ilyen készítési módjával.
ez igen jól hangzik,okvetlenül ki fogom próbálni
Gerdi: igen, eleinte én is azt hittem, hogy tájnyelven neveznek így valami hozzávalót, de "tudós vénasszonyok" szerint nem. Kíváncsi vagyok az anyukád aszaltszilvalevesére.
Málna: Isten hozott! Most látom, hogy épp ma jelentkeztél be nálam. Próbáld ki, ha szeretitek a hagyományos ízeket, ez nagyon a helyén van. :)
Erre a levesre már rég felfigyeltem Gergely Éva könyvében, már csak a neve is nagyon figyelemfelkeltő, te nagyon gusztán leírtad, és a fotó is nagyon mutatós, ki is próbálom a télen. Gergely Éva azt írja a leves nevéről, hogy senki sem tudjs mit is jelent a poéka(ő így írja), de állítólag a gyerekszáj költötte.
Poliévka szlovákul, polévka csehül azt jelenti: leves.
Ki hitte volna?... :-))) Érdekesség: Lengyelországban - de biztos másutt is itt Kelet- na jó, Közép-Európában - a szilvát füstön aszalták, jellegzetes füstölt íze lett. Az való a bigos nevű lengyel téli káposztaételbe is. Ezek az ősi, hagyományos ételek itt-ott szigetszerűen fennmaradtak, csodálkozást váltva ki a mai ízlelőikből. Kisbán Eszter néprajztudós interneten is hozzáférhető munkáit ajánlom szíves figyelmetekbe, ha van ilyen, majd utánanézek, addig is gratulálok Alíznak ehhez a finom leveshez!
Érdekes és figyelemre méltó leves.Egyszer majd sort kerítek rá, mert nálunk leves nélkül nem élet az élet.
Hú, mekkore forgalom lett itt hirtelen!
Kati: Eszembe sem jutott, hogy Gergely Éva könyvében megnézzem, hiszen évek óta főzöm, csak apró grízgaluskával szoktam. Érdeklődtem viszont "tudós vénasszonyoknál" és azért írtam jével, mert eléggé határozottan hangzik, amikor kiejtik a szót, tehát lennie kell ott egy mássalhangzónak.
Zsuzsanna: Megvan a megoldás! Csak ez lehet a magyarázat a leves nevére, hiszen ezekből a falvakból az ácsok a világ végére is elmentek dolgozni és minden bizonnyal, hoztak valamit az dott nép kultúrájából is - mellesleg, ahogy most is.
Marisz57: Próbáld ki egyszer és majd számolj be, ízlett-e a családnak.
Ahogy már a blogomon többször is említettem, nem nagyon vagyok leveses, de... de ezt a levest gondolkodás nélkük megenném :) Szeintem még repetát is kérnék belőle :))
Kata: örülök, hogy ennyire tetszik. S elárulok egy titkot: nálam mindig lehet repetát kérni. :)))
Én nem is csodálkozom az aszalt szilván, hiszen baconba is szoktuk tekerni, úgy átsütni és mennyei!
Még egy szó az összemarékról: ehhez azért a marék mérete is szükséges, ha mondjuk másnak szánjuk a receptet és mondjuk, fontos az összetevők mennyisége. Hiszen még a gyerekmarkok között is vannak különbségek...
a kifejezés egyébként elég ismeretes.
Szia!
Az általam rendezett játékon a Random.org segítségével neked Kata blogja jutott.
őt itt találod: http://kataakonyhaban.blogspot.com/
Játék határideje Febr.20.
Sok sikert.
A Magyar Néprajz 4. "Életmód" kötetében sok érdekesség van az ételekről is:
http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/index.html
Jó olvasgatást!
De jó :) Örülök. Ha valamiben segíthetek szólj bátran.
Üdv,
Kata
Olvasom hogy sokak számára ismeretlen ez a leves,valóban tájjellegű levesről van szó,nemrégen készítettem el az Erdélyi konyha magazin részére,tulajdonképpen egy becsinált levesről van szó,ami különlegessé teszi a füstölt hús és az aszalt szilva,a tészta kimondottan szükséges és nem galuska,akkor már nem poéka.Valóban gyerekszáj költötte de érdemes kipróbálni nagyon finom,annyi megjegyzésem lenne hogy a tésztát tálaláskor kell a leves tetejére tenni,különben elázik.
Megjegyzés küldése