37. VKF! - Második beszámoló

OFF: Gombaversek 1.

Egy tölgyfarönkön tuskógomba sarjad.
Illata idevonzza a bóklászó medvét.
Mackónk belakmározik belőle,
tudós szakvélemény nem rontja a kedvét.
Pedig e gombát húsz percig főzni kéne!
(hogy lebomoljon benne majd a méreg)
buta kis bocsunk jaj, mit se törődve
csak tömi hasát (köretként van fakéreg)

Kedves Feleim, kik türelemmel, vagy türelmetlenül várjátok a beszámolót, vigaszként nyújtom nektek Trendo fenti versét. Mert bizony Trendo barátom azzal az ötlettel hozakodott elő, hogy szívesen adja gombaverseit és fohászait, hogy együttes erővel dobjuk fel az összegzéseket. Az ajánlatot szíves-örömest fogadtam, s ímhol a folytatás. A néhány nap kimaradásról pedig röviden csak annyit: alapos okom volt rá...

Nos, a következő a sorban - gondolom biztatásképpen a továbbiakra - földim volt, az, aki hozzám gurította a labdát, pontosabban a VKF!-stafétát. Igen, Sedithről van szó, aki ennek a pompás Gombás töltött töknek a receptjét osztotta meg Gasztroblogesztán lakosságával. Az ínyencségről tudni kell, hogy Málnási András, marosvásárhelyi gombaszakértő készítette az Erdélyi Konyhának. Mivel Sedith volt a szolgálatos riporter a szakértőnél ő kóstolta meg, s még azt a titkot is elárulom, hogy amint az ajtó csukódott a háta mögött, azonnal hívott telefonon és legalább negyedórán át áradozott: "el nem hiszed, milyen finomságot ettem." Most pedig velünk is megosztotta. Szerintem, tök még van, gomba is, érdemes kipróbálni.

Ugyancsak az ő konyhájában olvashattok igencsak tanulságos interjút a gombákhoz való viszonyulásról. Na, kivel? Ki mással, mint Sedithtel! Elvégre, ha van Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, miért ne lehetne Képzelt riport önmagammal. De végig olvassátok ám, mert a végén van a meglepi, az isteni gombafasírt receptje.

Aztán "filmbeillő" sztorival állt elő a kóstolóba küldött gombáimról, amik valóban kalandosan érkeztek meg Sedithhez, de végül pompás rántott gomba lett belőle.




Duende küldte ezt az isteni bakonyi sertésbordát, szokásához híven megspékelve egy kis "tudománnyal" az őshonos mangalica sertésről. Ezt az eledelt olvasva eszembe jutott, hogy hasonlót mi is főzünk, ám azt gombás szeletnek nevezzük és rendszerint borjúhúsból készítjük. Ezzel még mindig adós vagyok Duendének, de remélem rövidesen arra is sor kerül.





Aztán gondolt egyet, s mivel egy erdei séta során bimbós pöfeteget gyűjtött be a család, úgy vélte itt az ideje elkészíteni ezt a szenzációs levest. Megvallom őszintén, itt a mindenféle gomba hazájában eszembe nem jutott volna, hogy a bimbós pöfiből levest készítsek, de mivel felcsgázta a kíváncsiságomat, az első adódó alkalommal kipróbálom.




Mézigörl, aki nemrég vált gasztrobloggerré nagyszerű gombás-olajbogyós csirkét készített paradicsommártással. Mint írja, noha nagyon szereti a családja is gombát és akár gombapörköltet is készíthetett volna egy kis ihletet merített Lajos Maritól, illetve Starfokkertől, ötvözte a legjobb ötleteket és ebből lett ez az étel. Mi mást lehet erre mondani? Figyeljetek Mézigörlre, mert alig kezdte, máris vérbeli gasztroblogger módjára alkot a konyhában.




Ezt a zsályás, gombás burgonyalepényt Thrini készítette, aki egyszerűen egy régebbi burgonyás lepényét vidította fel egy kis termesztett gombával, mert sajnos náluk nehéz hozzájutni erdei gombához. Szerencsés ötletnek találom a kombinációt, alkalomadtán kipróbálom erdei gombával.


Aztán ugyancsak Thrini főzte meg ezt a pompás vegyes zöldség-krémlevest rókagomba feltéttel. Ami végtelenül egyszerűen készült: egy kis maradék csirkemellcsont, egy kis zöldség és egy kis lilahagymával és kakukkfűvel megszédített rókagomba. Mondjuk ebben volt némi érdeme egy kedves távoli ismerősnek is, aki friss erdei gombával lepte meg Thrinit. Isten tartsa meg a jó szokását! - továbbíthatod az üzenetet részemről is ama ismerősnek.

Ms. Poppy Dolgos erdész levese névre keresztelt egy egyszerű vargányalevest, s igencsak jól tette, mert ez a leves már régóta megérdemel egy "módosabb" nevet. Aztán megerősíti Duende állítását, miszerint "a zalai embertől elválaszthatatlan a gomba; a zamatos erdei gomba"! Mintha a lelkemet simogatta volna, s mivel már két hiteles forrásból jött a hír, úgy véltem itt érdemes szólni róla. Kedves Duende és Kedves Ms. Poppy: "mű es pont ilyenyek vagyunk ehejt Gyírgyóba'." Viccet félretéve, ezt a levest érdemes kipróbálni!


Aztán a fentieket bizonyítandó, Ms. Poppy belendült és elkészítette ezt az isteni sajtos-gombás falatkákat. Már nem egyébért, de szerinte annál jobb sincs, mint amikor az asztalt körülülve mindenki egy falatért nyúl. Gyanítom, hogy ez a finomság sokáig nem bírta azt asztalt körülülők ostromát, sőt azóta már repetát is kérhetett ebből a család.



Majd, ugyancsak Ms. Poppy, az olasz, spenóttal színezett fettuccine tésztát vidította fel egy kis zöldséges raguval, amiben természetesen gomba is van - gyors tésztavacsora lett belőle. Megkóstoltam volna, de hát még nem találták még fel a mesterséges intelligencia fejlesztő szakemberek azt, hogy csatolt fájlban egy tányér ételt, hogyan lehetne küldeni. Üzenem tudós unokaöcsémnek - mert tudom, hogy olvassa a bejegyzéseimet - itt az ideje ezt is kitalálni, mert a következő VKF!-re - ha a sors megint rám mosolyog és házigazda leszek - biz'ám csatoltfájlban kérni fogok egy-egy ilyen ínyencségből legalább egy kis kóstolót.

Na, de ezzel a küldeményével aztán végképp lenyűgözött! Nem, nem gombából van, mégis gomba! Külön gratuláltam is neki, hogy ezt a receptet megosztotta velünk és elküldte, ugyanis a kiírásban nem véletlenül tettem mottónak a "minden gomba jó gomba, csak az ember goromba" szólásmondást, de azt sem véletlenül írtam, hogy akár desszert is készülhet gombából/val. Nos, ünnepélyesen jelentem: Ms. Poppy "dekódolta a székely észjárást" ezzel a receptjével, ugyanis titokban reménykedtem abban, hogy hozzám hasonló mókás kedvű bloggerek, hátha "megviccelnek" egy-egy isteni gombaformájú desszertrecepttel. Egyedül Ms. Poppynak jutott eszébe, hogy talán vevő lennék egy ilyenre is és habcsók gombát küldött a VKF!-re. S ha már így van, akkor itt és ezennel ünnepélyesen "Tiszteletbeli székelynek" nyilvánítom, mert a jelek szerint nem csak a gombák szeretete köt össze, hanem a "facsarintos" észjárás is.

És ennek a bejegyzésnek, hadd legyen ez a zárszava. Holnap újabb összefoglalóval jelentkezem.