2012. január 11., szerda

Szakácskönyv ajánló - Kati kérésére, de másoknak is

Isteni játékot talált ki Kati, a Makacska konyhája blog szerzője ételreceptes naplójának egyéves évfordulóján, aminek csupán két szépséghibája van: nem lehet ellenállni neki és nem nekem jutott eszembe hamarabb. Na, jó, ez utóbbi megjegyzés vicc volt - remélem, nem veszed rossz néven, Kati - lényeg, hogy valakinek eszébe jutott ez is Gasztroblogesztányban, mert igencsak nagy hiány van a könyvajánlókban. Azt is megvallom töredelmesen, hogy már háromszor megnéztem a határidőt, nehogy lemaradjak róla, közben isteni ajánlókat olvastam itt-ott a blogokon. Természetesen, benevezek a játékba magam is, viszont nem tudom, mennyire lesz hasznos ez az ajánló az ifjabb generációnak, ugyanis rájöttem, meglehetősen régi szakácskönyveket használok és ez mostanig fel sem tűnt.
A kedvenc Szmuk Irén: 1006 ételrecept egészségeseknek és betegeknek című gyűjteménye sok hasznos tanáccsal és egyszerű, megfőzhető receptekkel. Ezt a könyvet még édesanyám használta, nem olyan rég kunyaráltam el tőle és az tetszik belőle leginkább, hogy lényegében ez volt az a könyv, amiből serdülő koromban a legtöbbet tanultam. Ugyanis akkoriban nálunk úgy működött a háztartás, hogy édesanyám reggel elment munkába, de előtte mindig adott valami feladatot, amit amíg ő hazatért, el kellett végezni. Mese nem volt, mert következetesen számon kérte. A feladatok között sok esetben főzés is volt, eleinte egyszerű köretek valami húsféle mellé, amit ő előző nap elkészített, aztán könnyen elkészíthető levesek, majd egyre bonyolultabb dolgok. Mindig nagy örömmel főztem, de volt bennem egy adag félelem is: mi lesz, ha valamit elrontok és nem sikerül. Édesanyám tudta ezt, és ezért sok esetben megmutatta Szmuk Irénke néni - mi egymás közt csak így hívtuk - könyvében a receptet, amit ha követek, nem történhet meg, hogy elrontom az ételt. Hihetetlen biztonságot adott nekem ez a könyv és nagyon sok ételt ma is úgy csinálok, ahogy ebben írja. Úgy is mondhatnám, hogy ez a könyv volt az ábécés könyvem a főzés terén. A könyv Bukarestben a Technikai kiadó gondozásában jelent meg, de nem tudom megmondani melyik évben, mert az a lap hiányzik a belőle. Mindenképp, akkoriban 7 lej 50 baniért árulták - talán lesznek olyanok, akiknek mond valamit ez a szám.
Itt van két másik könyv a múltból, ezeket főleg fiatalasszony koromban forgattam sokat, mostanában viszont fenntartásokkal kezelem mindkettőt, mert elég sok idejét múlt dolog van benne, amiről időközben kiderült, az emberek félrevezetése volt a célja. Mégis megemlítem, mert a sallangot leszámítva tartalmaz jó dolgokat is. Mauthner Klára: Könnyű étrend korszerű táplálkozás című könyvében - ami 1973-ban jelent meg a bukaresti Technikai kiadó gondozásában - van néhány ma is használható recept, csupán a margarint kell behelyettesíteni vajra. Draga Neagu: Sfaturi practice pentru gospodine (Gyakorlati tanácsok gazdasszonyoknak) 1987-ben a bukaresti Technikai kiadó gondozásában megjelent könyve igen jó tanácsokat tartalmaz különféle alkalmakra, mint például vendégvárás, gyerekzsúrok, ünnepi események a családban, vagy csak egy délutáni tea meghívásra. Még azt is leírja, hogyan kell viselkedni a váratlan vendéggel, hogy minél jobb színben tűnjünk fel előtte, de vannak benne utasítások asztalterítésre, díszítésre, tálalásra is.
Aztán itt van az 1990-es évek nagy kedvence, a csíkszeredai Gergely Éva sorozata a Mindennapok szakácskönyve, a Nyár a kamrában és a Süssünk, süssünk valamit... Nem részletezem, melyik mit tartalmaz, hiszen a címek egyértelműen sugallják, és azt, hogy melyiket használtam a legtöbbet, eléggé jól látszik. Lényeg, a lényeg, hogy a Pro Print kiadó gondozásában megjelent könyvsorozat még mindig a leghitelesebb és legmegbízhatóbb, ami Erdélyben ebben a témakörben az utóbbi húsz évben megjelent. Aki ezekből süt-főz nem csalódik, és nem szégyellem elmondani, hogy sütni Éva néni könyvéből tanultam meg a különféle fortélyokat, mert az is van benne bőven, csak figyelmesen kell olvasni. Mai napig, ha valamiben tanácstalan vagyok, vagy valami ötlet kell hirtelen, Éva néni könyveibe lapozok bele, legyen szó sütésről, de akár befőzésről is. Soha egyetlen receptjében sem csalódtam, kivétel nélkül mindegyik ízletes és finom volt, amit elkészítettem, aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, mert többször is hivatkoztam rá. S még fogok... 
Ezek pedig a legújabb "szerelmeim", igazából még csak "ízlelgetem" ezeket a könyveket, mert kurriózum mindhárom és igen kedves emberektől kaptam ajándékba. Dobos C. József: Magyar-franczia szakácskönyv című könyvére rettentően büszke vagyok - Wise Lady-től kaptam ajándékba a nyáron -, de egyelőre a nyelvezete sokkal nagyobb élvezetet nyújt számomra, mint a benne lévő ételek. Ilyeneket ír például: "A vén pulykáról/ Ha a pulyka az egy évet már betöltötte volna, pecsenyének nem igen alkalmas. Ezen esetben leginkább levesnek szokás fölhasználni, mi abból rendkívül jó ízű készül. Azonban ha mégis pecsenyének óhajtanók, megkísérelhetjük annak elkészítését." Aztán itt van Constantin Bacalbasa könyve - aki a román konyhaművészetben épp akkora név, mint Dobos C. József a magyarban - a Dictatura Gastronomica - Gasztronómiai diktatúra, amit a fiaméktól kaptam és ennek is a nyelvezete a lenyűgöző számomra. Ennek a megsárgult lapú szakácskönyvnek a címét sem tudom, ugyanis teljesen hiányzik a borítója és eléggé sok oldal belőle. Mindenképp nyelvezetéből, stílusából ítélve még régebbi lehet, mint az előző, főleg mert a tyúkhúsleves főzését azzal kezdi, hogyan szemeljük ki a levágásra legalkalmasabb tyúkot az udvarból. A gyengébb idegzetűek miatt, meg mert állatvédő is vagyok, inkább nem idézek részleteket belőle. Tény, hogy isteni könyv és biztos majd egyszer főzök is belőle valamit.
Na, hát ezek a lényegesebbek, amiket használok, vagy legalább kézbe veszek időnként és belelapozok. Emellett van még hosszmértékben kb. másfél méternyi szakácskönyvem kezdve Horváth Ilonától Stahl Juditig mindenféle szerző és kiadó különféle című és méretű, képes vagy "képtelen" kiadványa, amik valamikor egyszer érdekesnek tűntek és megvásároltam őket, de valamitől nem tetszenek, nem használom őket.

7 megjegyzés:

Kati írta...

Alíz, köszönöm a könyvajánlót, igazán profin megoldottad, de hát nem is vártam mást egy fakanálforgató TOLLFORGATÓTÓL:)
Olyan jó olvasni ezekről a régebbi kiadású könyvekről, amelyeket szerintem a mi nemzedékünk egyáltalán nem ismer. Úgy látom, régebb több volt az olyan szakácsköny, amely egészen az alapoktól kezdte, és amelyből tényleg meg tudott tanulni sütni - főzni a kezdő háziasszony. Ma már kevésbé látok ilyeneket a polcokon.
Külön örülök annak, hogy látom nálad Gergely Éva könyveit, mert nekem is ő a kedvencem, bár a könyv nem az enyém, hanem én vettem meg édesanyámnak, de most nálam van. Ez az enyém annak a három kötetnek az összefoglalása Erdélyi ízek címmel, és úgy ahogy mondod, én sem csalódtam soha egy receptjében sem, pedig rengeteget elkészítettem belőle.
Azt akarom kérdezni tőled, hogy tulajdonképpen ki is Gergely Éva, mert én kíváncsi vagyok rá, de sehol semmi információt nem találtam róla. Előre is köszi. Köszönöm, hogy velem ünnepelsz, játszol.

Éva írta...

Sok érdekes szakácskönyvből válogathatsz kedvedre !Édesanyád akkor már korán megismertetett a konyhaművészettel ! Nagyon sok szakácskönyv és receptes újságom van nekem is de általában a megszokott ételeket főzöm, néha próbálkozom esetleg ismeretlen ízekkel. Szeretem őket lapozgatni, nézegetni és furcsa de még mindíg van olyan könyv amiben találok számomra ismeretlen receptet!

Gerdi írta...

Én legszívesebben azt a fedél nélkülit ütném fel. A régi könyvek sokkal izgibbek:-)
A Gergely Éva sorozatból a sütis nekem is megvan, narancssárga borítóval. Régen-régen Anyukám megvette mind a négyünknek (négyen vagyunk lánytestvérek), nagyon szeretem, sütöttem is belőle. A többit sajnos nem ismerem...

Alíz írta...

Kati: örülök, hogy tetszik. :) Gergely Éva néni Csíkszeredában élt és művelődési központ titkárnője volt. Híresen jól főzött és receptjeit füzetecskékben gyűjtötte, tudta ezt a csíki értelmiség krémje róla. Aztán 1989 után került egy kiadó, aki lehetőséget látott ezekben a receptekben, rendszerezték az anyagot és sorban megjelentek a könyvek. Sajnos, Éva néni közben meghalt.

Éva: igen, viszonylag hamar kezdtem főzni, de ez inkább kedvtelés volt akkoriban, nem kényszer. Emlékszem, roppant büszke voltam magamra, ha édesapám is megdícsérte a főztömet, szívesen csináltam. Utólag, nagy hasznát láttam annak, hogy akkoriban úgymond édesanyám felügyelete mellett megtanultam az alapokat, könnyű volt rá építkezni. Amúgy a szakácskönyvekkel épp úgy vagyok, mint Te, még a ronggyá olvasottakban is van olyan recept, ami hirtelen valamitől érdekessé, újszerűvé válik. :)

Márti írta...

Sok szép, érdekes könyv van a birtokodban,egy -kettőért irigykedem is! Bár kereken 10 év korkülönbség van köztünk, minket is ugyan úgy oda tett az Édesanyánk a konyhába már elég korán, amit egyáltalán nem bántam, sőt!

4Gyerek írta...

Jé, Neked is? Édesanyámnak is megvan a fenti sorokból a legelső.
Természetesen mint egykori csíki lánynak, nekem is megvan(nak) a Gergely Éva néni könyvei. Külön-külön és egyben is
(megjegyzem amelyik egyben van meg, néhol el van csúszva a tartalomjegyzék a valóságtól, mert a külön-külön könyvekből vették át a számozást, nem nézték újra.
De ettől függetlenül tényleg alap kategóriába sorolandó, és tőlünk már sokan kapták ezt ajándékba.

De mi az a Dictatura gastronomică? érdekes címet kapott, az tény.
És hol van Bornemissza Anna?
vagy csak a kedvencek jöhettek most?
(tudom, bíztos nem ennyi a felhozatal nálad)

Alíz írta...

Gerdi: valóban, a régi könyvek sokkal hasznosabbak és közérthetőbbek, mint az újak. A régiekben vannak pl. ilyen meghatározások: "a glazúrhoz a cukrot a kakaóval és a vízzel addig főzzük, míg pöfékelve forr." Érdekes módon ez bármennyire furcsának is tűnik, ez egy nagyon pontos meghatározás, ami magában rejti a tapasztalatszerzést és az elkészítés lehetőségét is. Ezzel szemben az új szakácskönyvek hőfokot adnak meg, ami szerintem nagyon pontatlan, mert a termodinamika törvényei szerint a tengerszint fölötti magasság is bekavar a mért hőmérsékletbe.

Márti: hát igen, ezek a könyvek velem öregedtek meg és attól értékesek, mert életem bizonyos korszakában meghatározók voltak. A jó édesanyák pedig kortól, divatirányzattól és korszkatól függetlenül azt teszik, amit a mi édesanyáink: legalább az alapokat megtanítják lányaiknak. :)

4gyerek: Szmuk Irén szakácskönyvét sokan forgatták haszonnal, ahogy a Gergely Éva könyveit is - nincs ebben semmi rendkívüli. A Dictatura gastronomica cím pedig valóságot fedi: 1935-ben Constantin Bacalbasa éppúgy diktálta a főzési trendeket a bukaresti vendéglőkben, mint most teszi Gordon Ramasay. Még a receptleírásaiban is tükröződik ez, ui. minden receptje felszólító módban íródott: ezt vedd, azt tedd, stb. Bornemissza Annát szándékosan hagytam ki, mert akkor le kellett volna írnom, hogy a könyvet nem a nagyasszony írta. Amúgy a könyv eredetije 1604-ben jelent meg a Majna menti Frankfurtban, Ein new Kochbuch címen, bizonyos Rumpolt írta. Ezt fordította magyarra Keszei János, és ajánlotta az erdélyi fejedelemasszonynak. Ezek a plusz infók pedig cáfolták volna azt, ami már bizonyos lapban nyomtatásban is megjelent és tartottam tőle, hogy bizonyos személyek szemétkedésnek vennék. Bár, most leírtam és lehet, hogy így is annak veszik... :)))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails