2012. február 27., hétfő

Székely Konyha - új gasztronómiai lap az erdélyi piacon

Örömmel közlöm, hogy új gasztronómiai lapot sikerült összehoznunk Eszkimóval és Rékával, illetve Bíborka kolléganőmmel Székely Konyha címmel. Az új lap a Hargita Népe mellékleteként jelenik meg minden hónap harmadik keddjén, támogatója Hargita Megye Tanácsa és a Székely Konyha Egyesület. A 16 oldalas, színes kiadvány grafikai megjelenítése Siklódy Ferenc grafikusművész munkáját dícséri, stílusán és kommunikációs nyelvezetén főszerkesztőmmel, Csongival törtük a fejünk, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell. A korrektúráját Ceci kolléganőm, egy vérprofi, komoly tapasztalattal rendelkező korrektor végezte, jó hírének keltésében pedig Orsi marketinges kolléganőmnek vannak jelentős érdemei. A nyomtatását a középiskoláskori évfolyamtársam, Ári tulajdonában lévő Alutus Nyomda vállalta. Szóval, komoly szakemberek és támogatók vannak a kis lapocska hátterében, amely már kezdi megközelíteni azt a minőségi szintet, amit elvárok egy ilyen laptól. Természetesen, ez az első lapszám, vannak apró hibái, különféle okok miatt csúszott a megjelenése is, de végre itt van és kézzel fogható. A nem Hargita megyében élő olvasóim azonban csak úgy szerezhetik be, ha megrendelik a Hargita Népét, amire van lehetőség. Érdemes, ugyanis a Hargita Népe megrendelőinek ingyenes a kis lapocska. Szabadeladásban ott lehet megvásárolni, ahol Hargita Népét is árulnak.
Ami a tartalmát illeti, az első lapszámban is, de a soron következőkben is: igyekszünk színessé, érdekessé tenni, igazodva az adott időszakban olcsón és jó minőségben elérhető alapanyagokhoz, nem utolsó sorban előnyben részesítjük a helyi termelők, gazdák kínálatát. Ugyanakkor figyelünk arra is, hogy minél szélesebb olvasói igényt elégítsünk ki, illetve a hiteles ételreceptek mellett nyújtsunk egy kis érdekes olvasnivalót is. 
A Székely Konyha, mint már említettem, minden hónap harmadik keddjén jelenik meg és szabadeladásban 2 lejért megvásárolható mindaddig, amíg a készletből tart. 
Vegyétek és szeressétek!

2012. február 19., vasárnap

Tahini – szezámpaszta

Nem tudom, Ti, Kedves Olvasóim hogy vagytok ezzel, de én időnként késztetést érzek arra, hogy valamit változtassak a blogomon, szebbé, jobbá tegyem. Ami a dizájnt illeti, sajnos, eléggé szűkre szabottak a korlátaim, mert egyrészt nem értek eléggé hozzá, s ezért külső újításokat nem tudok belevinni, másrészt, amiből választhatok, s még értem is, eléggé kevés tetszik. Mivel ez így van, gondoltam, akkor változtatok a stílusán, a kommunikációs nyelvezetén, mert ahhoz viszont értek, s még a Blogger sem szab határokat. Nos, ebből, meg még egyéb megfontolásból a blog nyelvezete, stílusa a receptleírásokra vonatkozóan mostantól az alábbi lesz. Kíváncsi vagyok viszont a véleményetekre. S mivel egy újdonságot egy másik újdonsággal illik felvezetni, a tahini, vagyis szezámpaszta receptjét teszem most közzé. Elöljáróban tudni kell, hogy mint korábban is említettem, mióta a fiamnál jártam Bukarestben és étkeztünk egy arab vendéglőben, igencsak birizgálja a fantáziámat az arab konyha. Humuszt akartam készíteni eredetileg, de a recept azt írta, hogy kell hozzá tahini is. Meggugliztam rendesen a dolgot, de a magyar és román gasztroblogokon rengeteg ellentmondásos leírást találtam, főleg a tahini állagára vonatkozóan. Így hát a régi jó módszeremhez folyamodtam és felkerestem kérdéseimmel az arab eszperantistákat. A válaszokat egybevetve, minden jó tanácsot alaposan megfontolva készítettem el az alábbi recept alapján életem első tahinijét és állítom, noha minden arab ízesítőnek ajánlja más ételek készítéséhez, nekem annyira ízlik, hogy magára is tudnám fogyasztani zöldséggel, vagy arab kenyérrel. 

Tahini - szezámpaszta

Elkészítési ideje: 15-20 perc. Az arab konyha népszerű ízesítője, bevásárlóközpontokban készen is lehet venni, de az az igazi, amit magunk készítünk.

10 dkg szezámmag 
2 evőkanál olívaolaj 
1 cikk áttört fokhagyma 
1 dl víz 
só 
1. A szezámmagot egy serpenyőben aranyszínűre pirítjuk, majd miután kihűlt, elektromos kávédarálóban lisztté daráljuk.
2. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, pici sót, az olívaolajat és turmixgépben, vagy kicsi habverővel összekavarjuk.
3. Ezután folyamatosan turmixolva, vagy kavargatva a masszát, hozzáadjuk a vizet is, amíg krémes állagú pasztát nyerünk.

Jó tudni! 
• A tahininek mindig krémes állagúnak kell lennie – legalábbis ezt állítják az echte arab eszperantisták. • Kicsi befőttesüvegbe téve, egy evőkanálnyi olívaolajjal a tetején hűtőben tárolható.

Jó fakanálforgatást! (változatlanul)

2012. február 12., vasárnap

Örmény túrófánk - Papacsi

Farsang van, s ilyenkor a fánknak a szezonja, ugyebár. Csakhogy az utóbbi hetekben annyi jó fánkreceptet láttam mindenfelé a blogokon, hogy gondolkodóba estem, milyennel is hozakodhatok elő, hogy ne legyen hasonló másokéhoz. Aztán eszembe jutott ez a nagyszerű örmény túrófánk, és úgy gondoltam, akkor ez lesz az, amit elkészítek, és beblogolok, hogy a többihez képest újdonság legyen. Nagyon finom és könnyű elkészíteni. 

Hozzávalók: 25 dkg tehéntúró, 1 tojás, liszt, amennyit felvesz, só, olaj, porcukor, tejföl. 

Egy tálban a tehéntúrót a tojással, csipetnyi sóval és annyi liszttel, hogy gyúrható tésztát nyerjünk, összedolgozzuk. A tésztából lisztezett deszkán előbb egy centiméter átmérőjű hengereket sodorunk, majd kb. három centiméter átmérőjű karikákat formálunk belőle. Bő, forró olajban szép rózsaszínre sütjük, porcukrozzuk és tálaláskor tejfölt adunk mellé.
Jó fakanálforgatást!


2012. február 2., csütörtök

Arab grillezett borjúcomb

Új hónap, ráadásul ma jeles nap is van - Gyertyaszentelő napja -, kezdjünk valami újdonsággal, mert az utóbbi időben meglehetősen sok hagyományos receptet jegyeztem be. Ám, mielőtt rátérnék a lényegre, néhány szó a mai napról. Nos, mifelénk úgy tartják, ha Gyertyaszentelő napján kijön a medve a barlangjából és meglátja a saját árnyékát, visszabújik, és még alszik egyet. Vagyis ha ezen a napon süt a nap, hosszú télre számíthatunk a népi megfigyelés szerint. No, nálunk talán ma volt a leghidegebb nap az idei télen, hivatalosan mínusz 27 fokot jelentettek be, de szerintem lehetett mínusz 30 is, mivel még így meg nem fáztam az idén, pedig keveset voltam kint. Délben a nap is kisütött, de továbbra is hideg volt, aztán nem tudom, a maci kijárt-e a barlangjából vagy sem, s azt sem, mit lehet ebből előre vetíteni. Ugyanis emlékeim szerint a népi megfigyelés szerinti időjóslásban a napsütés meleggel is jár, ma viszont meleg nem volt, bármennyire sütött a nap. Ha csak a napsütést vesszük figyelembe, akkor hosszú télre számíthatunk, ha pedig a hőmérsékelti értékeket is figyelembe vesszük, akkor igazából rövid kellene legyen a tél. No, majd elválik milyen lesz! De térjünk vissza ehhez a pompás ételhez, amit még Bukarestben ettem egy arab vendéglőben, amikor a fiamékat látogattam meg, receptjét pedig kóstolás útján próbáltam rekonstruálni. Nagyon finom lett és még jobb lett volna, ha szabadban, igazi grillrácson készül, mert noha a gáztűzhelyre szerelhető grillezőm nagyon jó, mégsem adja vissza a nyári grillezések varázsát. De mivel már nagyon várom a nyarat, gondoltam megörvendeztetlek benneteket ezzel a recepttel.

Hozzávalók: 0,5 kg borjúcomb, só, bors, majoránna, 2-3 kanál olívaolaj; illetve 1 húsos zöldpaprika, 1 piros kaliforniai paprika, 2 nagy fej fehérhagyma.

A borjúcombot kb. 2x2 centiméteres kockára vágjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majoránnával, meglocsoljuk olívaolajjal, összeforgatjuk és legalább 48 órát hűtőben érleljük. Ezután a paprikákat és hagymát hasonló nagy kockára vágjuk és a hússal felváltva nyársra tűzzük. Grillrácson minden oldalán piros, ropogósra sütjük. Egyszerű párolt rizzsel és petrezselyemzöldes hagymával tálaljuk a nyársról lehúzva.

Jó fakanálforgatást!

2012. január 31., kedd

Díj és január kedvencei

Nohe egy ideje, nem igazán tudok eleget tenni a különféle körbeadogatós játék-felkéréseknek, ezzel kivételt teszek, egyrészt, mert nagyon kedves bloggerinától, Gerditől jött, másrészt, mert nekem nagyon imponál, hogy meghívott a Magyarok Asztalához. Ezúton is köszönöm, Gerdi, hogy rám gondoltál, ugyanakkor továbbítanám is két másik kedves kolleginának, Rékának és Eszkimónak. Hogy miért éppen nekik? Hadd legyen titok még egy kis ideig, úgyis hamarosan kiderül... 
Most pedig gyorsan rátérnék a januári kedvencek taglalására, ugyanis mint tudjátok egy ideje Mézigörl ötlete nyomán havi rendszerességgel készítek egy összefoglalót azokból a receptekből, amiket az adott hónapban legtöbbször látogattatok meg.
Ugye már nem lep meg senkit, hogy megint az aranyló grízgaluskám lett a hónap kedvence? S még gondolkodtam annak idején, hogy egyáltalán érdemes beblogolni vagy sem...
Ez viszont meglep - legalább is engem -, hogy januárban még mindig ennyire keresett a savanyú káposzta receptem. De most már meg tudom mutatni, hogy nálam ilyen szép sárgára érett és az íze isteni. 
Az viszont már teljesen érthető, hogy a nemrég beblogolt narancstorta receptemre közel 500-an kerestek rá, ugyanis épp narancs-szezon van, ráadásul ez a torta isteni, főleg azoknak, akik nem szeretik a túlságosan édes desszerteket.
Most nem tudom, hogy az újévi jókívánságom, vagy az éjfél utáni bágyadt mosolyom vonzott több mint 400 látogatót? Tény, hogy örülök az érdeklődésnek és ezután is szívesen látok mindenkit az ilyen mesélős bejegyzéseimre is.
Nagyon jó ez az ételízesítő, viszont felhívnám azok figyelmét, akik télen rakják össze, hogy vannak olyan komponensei, amiket ha üvegházban "gerjesztett" zöldségből készítenek, nem azt az ízhatást érik el. Ráadásul a vitaminértéke sem lesz ugyanaz, mintha idejében, ősszel készítenék. Csak szólok...
Erről csak annyit, hogy valóban jó kis szívet-lelket melengető téli leves, Isten áldja érte orosz eszperántista barátomat, akitől tanultam ezt a receptet.
És igen, örömmel tölt el, hogy ez a vidékünkön népszerű hagyományos leves a népszerűségi listán mindössze egy kattintással maradt alul a scsíhez képest, ráadásul ezt nem is olyan régen blogoltam be.
Ez egy isteni desszert, és nagyon örülök, hogy tetszik nektek.
Ez is nagyon finom és úgy tűnik, sokan megszerettétek.
A népszerűségi listán ez a recept lett az utolsó, noha annyira finom, hogy első is lehetett volna. Mindenképp sokat mond az, hogy a nyáron beblogolt receptet közel 300-an nyitották meg januárban.

Minden Kedves Olvasómnak kellemes időtöltést kívánok, majd jó fakanálforgatást!

2012. január 28., szombat

Kolozsvári káposzta

Ma délután keveset beszélgettem facebook-on néhány kedves gasztroblogger-ismerőssel és szóba került a rakott káposzta, amit mi kolozsvári káposztának is nevezünk. Mivel az egyik csevegőtárs a receptje felől érdeklődött, gondoltam, beblogolom, még akkor is, ha ezzel a fotóval fölöttébb elégedetlen vagyok. Na de, ez egyike azon ételeknek, amit sehogysem tudok szépen tálalni és fotózni. Mondjuk a többiekben sem vagyok nagy ász, de azokon legalább látszik a törekvés. Hát, ez ilyenre sikerült, de dolgozom rajta, és ha sikerül jobb fotót készíteni, akkor rögtön kicserélem. Elöljáróban azonban még annyit mondanék, hogy vidékünkön kétféle változata közismert ennek a káposztának: amit kolozsvári jelzővel illetünk, abban van kolbász és császárszalonna is, az egyszerű változatban viszont nincs és ezt nevezzük rakott káposztának. Na, aztán nem tudom, mi is a helyes, vagy helytelen, de nálunk ez így van.

Hozzávalók: 1 közepesnél kicsivel nagyobb-, vagy két kisfej fej savanyú káposzta, 50 dkg darált hús - sertés és borjú vegyesen - 2 fej hagyma, 1 kiskanálnyi pirospaprika, só, bors, fél csésze rizs, 1-2 evőkanál zsír, 15-20 dkg császárszalonna, 15-20 dkg füstölt kolbász, 3-4 dl tejfölt, 1 dl tej.

A káposztát hideg vízben átmossuk, leveleire szedjük, leormózzuk, majd egymásba rakva feltekerjük és hajszálvékony szálakra vágjuk. A vékonyra vágott káposztát egy kanál zsíron, többször is vizet öntve alá puhára pároljuk. A kockára vágott hagymát üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a darált húst és addig pároljuk, míg kifehéredik. A rizst kétszer annyi vízben puhára pároljuk. Egy tűzálló tálat kibélelünk császárszalonna szeletekkel és kolbászkarikákkal, ráterítjük a káposzta felét, ráhalmozzuk a párolt rizs felét, majd egyenletesen elsimítjuk rajta a darált húst, rátesszük a maradék rizst, majd befödjük a maradéj káposztával. A tejfölt felhígítjuk a tejjel és ráöntjük a káposztára, majd sütőbe toljuk és összeforraljuk az egészet. Tálaláskor további tehfölt adunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

2012. január 26., csütörtök

Tárkonyos grízgaluskaleves

Ezt az isteni finom és végtelenül egyszerű levest a minap édesanyám juttatta eszembe. Beszéltük telefonon, ki, mit főzött, és ő mondta, hogy tárkonyos grízgaluskalevest - egyből összefutott a nyál a számban, mert eszembe jutott, mennyire szerettem ezt gyermekkoromban. Eldöntöttem, hogy amint lesz füstölt sonka-, vagy bármilyen füstölt húsalaplevem, rögtön elkészítem. Nos, úgy adódott, hogy a minap vettem a Társak boltjában - helyi állattenyésztők boltja - házias csavart húst, megfőztem és a levében készítettem el a levest. Isteni lett, épp olyan, mint gyermekkoromban. Még annyit hozzáfűznék elöljáróban, hogy a mi vidékünkön igen népszerű leves ez télen, disznóvágások után, amikor van füstölt hús, de húsvét után is készítik a sonka levében.

Hozzávalók: 1-2 l füstölt sonkalé vagy füstölt húsalaplé, 1-2 cikk fokhagyma, 1 evőkanálnyi finomra vágott ecetes tárkony, 1 tojásból és grízből grízgaluska; illetve ízlés szerint só és tejföl.

Elkészítése: A füstölt sonkalevet, vagy füstölt húsalaplevet felforraljuk, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát és a tárkonyt, ha szükséges, picit sózzuk, beleszaggatjuk a grízgaluskát és lassú tűznél kifőzzük. Tálaláskor tejfölt és borsot adhatunk mellé.

Tipp: Főzhetünk bele tetszés szerint sárgarépát és petrezselymet, de a jól pácolt füstölt húsnak a leve általában annyira ízletes, hogy nem szükséges zöldséggel ezt fokozni.

Jó fakanálforgatást!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails