2012. január 14., szombat

Csomafalvi pojékaleves gyűszűvel kiszúrt levestésztával

Ez egy igen jó téli leves, noha elkészítése eléggé időigényes, érdemes időt szánni rá és megfőzni. Na most, ez a leves valószínűleg több szakácskönyvben is szerepel, mint hagyományos erdélyi leves, van, ahol újfalvi-, van ahol csomafalvi pojékának nevezik. Van, hogy apró grízgaluskát tesznek bele levesbetétnek, van, hogy grízkockát (séberlit), van, hogy csurgatott tésztát, van, hogy gyűszűvel kivágott pirított levestésztát, vagy éppenséggel egy-két felvert tojást "rongyolnak bele". Kicsit kutakodtam, hogy kiderítsem, melyik az "igazi", az "eredeti", de sokkal okosabb nem lettem. Ugyanis a nagy főző asszonyok mindegyike a saját változatát tartja az igazinak. Néhány dologban viszont egyet éretett az összes "tudós" asszony: a pojékaleves elképzelhetetlen füstölt hús, aszaltszilva, babérlevél és vékony zsemleszínű rántás nélkül. Így hát arra a következtetésre jutottam, hogy a különféle levesbetéttel készülő pojékalevesek, ugyanazon leves változatai annak függvényében, hogy melyik háziasszony, melyik levesbetétet kedveli, illetve mire van épp hangulata. Nos, nekem most történetesen a gyűszűvel kiszúrt, pirított levestésztás változathoz volt hangulatom, ezért ezt készítettem el, de nagyon birizgálja a fantáziámat a grízkockás változat is. Még annyit fűznék hozzá, hogy régen ezt a levest különféle téli mulatságokon szolgálták fel, vagyis afféle ünnepi eledelnek számított. Amint mesélték az asszonyok, a "módos" (értsd: gazdag) családok a fonók végén kínálták meg a serénykedő asszonyokat pojékalevessel, utána fánkot adtak.

Hozzávalók a leveshez: 50 dkg füstölt sertéshús (lapocka, comb), 1 fej hagyma, 2-3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kisebb karalábé, 15-20 szem aszaltszilva, 1-2 babérlevél, só, bors, 2 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, pirospaprika; a levesbetéthez: 1 "összemarék" (kb. 10 dkg) liszt, 1 tojás, pici só, késhegynyi szódabikarbóna, pici olaj; illetve a tálaláshoz: tejföl, petrezselyemzöld.

A füstölt hús, ha nagyon sós, kiáztatjuk, majd kockára vágjuk. A megtisztított, apró kockára vágott hagymát az egyik kanál zsírban üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a füstölt húst, megborsozzuk, majd kevés vizet öntve alá félpuhára pároljuk. Párolás közben kóstoljuk meg, és esetleg még töltsünk alá kevés vizet. Ha már félpuha a hús és lesült a zsírjára, hozzáadjuk az apró kockára vágott leveszöldséget, megdinszteljük, majd felöntjük forró vízzel. Ha felforrt a leves, ellenőrizzük a sósságát és utána sózzuk, ha szükséges, beletesszük a babérlevelet és az aszaltszilvát, majd tovább főzzük. Közben a levestészta hozzávalóiból ruganyos tésztát gyúrunk, amit késfoknyi vastagra nyújtunk és gyűszűvel kiszúrunk. Az apró korongokat pici olajban megpirítjuk és belefőzzük a levesbe. A másik kanál zsírból egy kanál liszttel szép, zsemleszínű rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük hideg vízzel és a fővő levest berántjuk vele. Miután felforrt, tálalható, tejfölt és finomra vágott petrezselyemzöldet kínálhatunk mellé, de ez akár el is hagyható.

Jó fakanálforgatást!  

20 megjegyzés:

Hobbychef írta...

Még soha nem hallottam a pojéka levesről. A leírás alapján sem tudtam beazonosítani. A füstölt hús, s az aszalt szilva aztán végképp elbizonytalanított. Az olajban sütött "összemarék" is meglepő. O.K. úgy tűnik az erdélyi konyhában vannak - legalább is számomra - ismeretlen ételek.

Roza írta...

A hozzávalók közül melyik a pojéka?
a leves nagyon guszta.

Alíz írta...

Hobbychef: A pojékaleves vidékünkön nagyon népszerű, télen minden háztartásban - főleg, ahol dinszót is vágnak - legalább egyszer főznek ilyen levest. Az "összemarék" lényegében egyfajta mennyiség meghatározás, ui. nálunk a háziasszonyok ha tésztát gyúrnak, nem méricskélik a lisztet, hanem annyit tesznek egy tojáshoz, amennyi a két össztartott tenyérben elfér. Ami pedig az erdélyi konyha ételeit illeti, még számomra ismeretlen ételek is vannak. A minap például édesanyám mondott egy olyan levest, amivel meglepett, nem emlékeztem rá, pedig azt mondja, ő többször is főzte/főzi. A tárkonyos grízgaluskalevesről van szó - ezt majd legközelebb elkészítem és be is blogolom.

Róza: a leves nagyon finom és jó a kérdésed. Sajnos, nincs rá válaszom, noha kutakodtam utána, senki nem tudta megmondani, mi a pojéka a levesből. Aztán elfogadtam, hogy ez a neve, s kész. :)))

Márti írta...

Ez igen! nagyon finom lehet, még nem ettem!

Alíz írta...

Márti: próbáld ki, szerintem megszeretitek, mert nagyon jóízű leves, amolyan lélekmelegítő fajta, amilyen kell az ilyen téli havas napokra. :)

Gerdi írta...

Azt vártam, hogy majd pojéka is kerül a levesbe:-) De kiderült, hogy ez a neve, nem alkotórésze. Érdekes leves... Én a napokban főztem aszaltszilvalevest, ahogy Édesanyám készítette, de az más... majd közzéteszem, mert még nem találkoztam ilyen készítési módjával.

Málna konyhája írta...

ez igen jól hangzik,okvetlenül ki fogom próbálni

Alíz írta...

Gerdi: igen, eleinte én is azt hittem, hogy tájnyelven neveznek így valami hozzávalót, de "tudós vénasszonyok" szerint nem. Kíváncsi vagyok az anyukád aszaltszilvalevesére.

Málna: Isten hozott! Most látom, hogy épp ma jelentkeztél be nálam. Próbáld ki, ha szeretitek a hagyományos ízeket, ez nagyon a helyén van. :)

Kati írta...

Erre a levesre már rég felfigyeltem Gergely Éva könyvében, már csak a neve is nagyon figyelemfelkeltő, te nagyon gusztán leírtad, és a fotó is nagyon mutatós, ki is próbálom a télen. Gergely Éva azt írja a leves nevéről, hogy senki sem tudjs mit is jelent a poéka(ő így írja), de állítólag a gyerekszáj költötte.

Zsuzsanna írta...

Poliévka szlovákul, polévka csehül azt jelenti: leves.
Ki hitte volna?... :-))) Érdekesség: Lengyelországban - de biztos másutt is itt Kelet- na jó, Közép-Európában - a szilvát füstön aszalták, jellegzetes füstölt íze lett. Az való a bigos nevű lengyel téli káposztaételbe is. Ezek az ősi, hagyományos ételek itt-ott szigetszerűen fennmaradtak, csodálkozást váltva ki a mai ízlelőikből. Kisbán Eszter néprajztudós interneten is hozzáférhető munkáit ajánlom szíves figyelmetekbe, ha van ilyen, majd utánanézek, addig is gratulálok Alíznak ehhez a finom leveshez!

marisz57 írta...

Érdekes és figyelemre méltó leves.Egyszer majd sort kerítek rá, mert nálunk leves nélkül nem élet az élet.

Alíz írta...

Hú, mekkore forgalom lett itt hirtelen!

Kati: Eszembe sem jutott, hogy Gergely Éva könyvében megnézzem, hiszen évek óta főzöm, csak apró grízgaluskával szoktam. Érdeklődtem viszont "tudós vénasszonyoknál" és azért írtam jével, mert eléggé határozottan hangzik, amikor kiejtik a szót, tehát lennie kell ott egy mássalhangzónak.

Zsuzsanna: Megvan a megoldás! Csak ez lehet a magyarázat a leves nevére, hiszen ezekből a falvakból az ácsok a világ végére is elmentek dolgozni és minden bizonnyal, hoztak valamit az dott nép kultúrájából is - mellesleg, ahogy most is.

Marisz57: Próbáld ki egyszer és majd számolj be, ízlett-e a családnak.

Kata írta...

Ahogy már a blogomon többször is említettem, nem nagyon vagyok leveses, de... de ezt a levest gondolkodás nélkük megenném :) Szeintem még repetát is kérnék belőle :))

Alíz írta...

Kata: örülök, hogy ennyire tetszik. S elárulok egy titkot: nálam mindig lehet repetát kérni. :)))

Isabel írta...

Én nem is csodálkozom az aszalt szilván, hiszen baconba is szoktuk tekerni, úgy átsütni és mennyei!

Isabel írta...

Még egy szó az összemarékról: ehhez azért a marék mérete is szükséges, ha mondjuk másnak szánjuk a receptet és mondjuk, fontos az összetevők mennyisége. Hiszen még a gyerekmarkok között is vannak különbségek...
a kifejezés egyébként elég ismeretes.

4Gyerek írta...

Szia!

Az általam rendezett játékon a Random.org segítségével neked Kata blogja jutott.
őt itt találod: http://kataakonyhaban.blogspot.com/

Játék határideje Febr.20.

Sok sikert.

Zsuzsanna írta...

A Magyar Néprajz 4. "Életmód" kötetében sok érdekesség van az ételekről is:
http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/index.html
Jó olvasgatást!

Kata írta...

De jó :) Örülök. Ha valamiben segíthetek szólj bátran.
Üdv,
Kata

Rozi írta...

Olvasom hogy sokak számára ismeretlen ez a leves,valóban tájjellegű levesről van szó,nemrégen készítettem el az Erdélyi konyha magazin részére,tulajdonképpen egy becsinált levesről van szó,ami különlegessé teszi a füstölt hús és az aszalt szilva,a tészta kimondottan szükséges és nem galuska,akkor már nem poéka.Valóban gyerekszáj költötte de érdemes kipróbálni nagyon finom,annyi megjegyzésem lenne hogy a tésztát tálaláskor kell a leves tetejére tenni,különben elázik.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails