Tudom, tudom, arról volt szó, hogy az éves értékelővel folytatom, csakhogy közben blogkarbantartást végzek és mivel arról egyébként is kellene egy újabb bejegyzést írnom, a kettőt majd összehozom. Addig is beblogolok néhány olyan receptet, amit még az ünnepekre, vagy még azelőtt készítettem, csak épp nem kerültek sorra. Itt van például ez a fonott- és sodort bejgli, aminek lassan kezd lejárni az ideje. Nos, nincs ebben semmi varázslat, Limaránál láttam hasonlót, pontosabban tőle ered az az ötlet, hogy a bejglit fonni, sodorni is lehet, a tészta gyártási folyamata a régi jól bevált bejglireceptem szerint zajlott apró módosításokkal. S éppen a módosítások miatt gondoltam, mégis jó lesz újra leírni az egészet, hogy ne okozzak fejtörést a kezdő "fakanálbajnok" olvasóimnak az olyan meghatározásokkal, hogy "egy fuvintásnyi liszttel, kanálnyi zsírral és 1-2 kanálnyi tejföllel többet" teszünk a tésztához.
Hozzávalók: 70 dkg liszt, 15 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg sertészsír, 1 tojás, 2,5 dkg élesztő, kevés tej, 2-3 evőkanál cukor, 2-3 evőkanál tejföl, csipetnyi só; illetve a töltelékhez: 20-30 dkg mák és dióbél, cukor, ízlés szerinti mennyiségben, reszelt citromhéj, vanília, őrölt fahéj és alma; valamint a lekenéshez: 1-2 tojássárga.
Az élesztőt kevés cukros tejben felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, a margarint vagy vajat és a zsírt elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a tojást, a sót, a cukrot, a tejben felfuttatott élesztőt és annyi tejfölt, hogy ruganyos, könnyen gyúrható tésztát nyerjünk. Ha a tésztát kidolgoztuk, nyolc egyenlő cipóra osztjuk és tiszta konyharuhával letakarva fél órát kelesztjük. Amíg a tészta kel, ledaráljuk a mákot, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és ízlés szerinti mennyiségű cukorral összekavarjuk; illetve ledaráljuk a diót, cukrozzuk és kevés fahéjjal keverjük össze. Fél óra múltával négy cipót téglalap alakúra nyújtunk, kettőre egyenletes vastagságban rászórjuk a tölteléket – külön a mákost és külön a dióst –, majd „nagy léptekben” ráreszeljük az almát. Ezután a téglalap alakú tészta keskenyebb széleit betűrjük, hogy ne hulljon ki formázás közben a töltelék, majd szorosan feltekerjük. Az így nyert négy rudat összefonjuk, majd a műveletet vagy megismételjük a másik négy ruddal is, vagy kettőnként összesodorjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a fonatokat, oldalukat megkenjük olajjal, hogy ne ragadjanak össze, tetejüket pedig tojássárgával, hogy szép pirosra süljenek. Végül megszúrkáljuk kötőtűvel, hogy ne repedjenek fel és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Csak azután szeleteljük, miután kihűlt.
Tipp: Készíthetjük úgy is, hogy két-két lapot apróra vágott raháttal és rumban áztatott mazsolával szórjuk meg.
Kelt tésztát mindig korareggel készítsünk, mert több rá a garancia, hogy szépen felnő és nem reped meg. Ez tapasztalat és biztos van rá valami tudományos magyarázat is, de vidékünkön a híres sütő vénasszonyok mondják: "a kelő nap is fölfele húzza a kelt tésztát".
Hozzávalók: 70 dkg liszt, 15 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg sertészsír, 1 tojás, 2,5 dkg élesztő, kevés tej, 2-3 evőkanál cukor, 2-3 evőkanál tejföl, csipetnyi só; illetve a töltelékhez: 20-30 dkg mák és dióbél, cukor, ízlés szerinti mennyiségben, reszelt citromhéj, vanília, őrölt fahéj és alma; valamint a lekenéshez: 1-2 tojássárga.
Az élesztőt kevés cukros tejben felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, a margarint vagy vajat és a zsírt elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a tojást, a sót, a cukrot, a tejben felfuttatott élesztőt és annyi tejfölt, hogy ruganyos, könnyen gyúrható tésztát nyerjünk. Ha a tésztát kidolgoztuk, nyolc egyenlő cipóra osztjuk és tiszta konyharuhával letakarva fél órát kelesztjük. Amíg a tészta kel, ledaráljuk a mákot, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és ízlés szerinti mennyiségű cukorral összekavarjuk; illetve ledaráljuk a diót, cukrozzuk és kevés fahéjjal keverjük össze. Fél óra múltával négy cipót téglalap alakúra nyújtunk, kettőre egyenletes vastagságban rászórjuk a tölteléket – külön a mákost és külön a dióst –, majd „nagy léptekben” ráreszeljük az almát. Ezután a téglalap alakú tészta keskenyebb széleit betűrjük, hogy ne hulljon ki formázás közben a töltelék, majd szorosan feltekerjük. Az így nyert négy rudat összefonjuk, majd a műveletet vagy megismételjük a másik négy ruddal is, vagy kettőnként összesodorjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a fonatokat, oldalukat megkenjük olajjal, hogy ne ragadjanak össze, tetejüket pedig tojássárgával, hogy szép pirosra süljenek. Végül megszúrkáljuk kötőtűvel, hogy ne repedjenek fel és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Csak azután szeleteljük, miután kihűlt.
Kelt tésztát mindig korareggel készítsünk, mert több rá a garancia, hogy szépen felnő és nem reped meg. Ez tapasztalat és biztos van rá valami tudományos magyarázat is, de vidékünkön a híres sütő vénasszonyok mondják: "a kelő nap is fölfele húzza a kelt tésztát".
12 megjegyzés:
Ezen nagyon jol nez ki,mint minden ami kezedbol-tolladbol kijon!
Iri: köszönöm az elismerést, nagyon jól esik. :)
Kérem szépen a fotó jobb fölső sarkából azt a szeletke szárított natancsot.
Meg a rumban áztatott verziójú beigliből egy szeletkét.
Üsse kavics.....fél szelettel a rahátosból is jöhet.
Köszönöm ;)
Nagyon szépek lettek, én bármelyiket megkóstólnám:)
Én meg mindig délután dagasztok:-)
Nagyon szépek lettek a kalácsok!
Alíz, te talán tudod a választ arra, mi a különbség a kalács és a bejgli között? Én a hasonlóan sütöttet is kalácsnak nevezem...
4gyerek: olyan szárított narancs van egy egész dobozzal, ha erre jársz, neked adom. :) A rahátos, meg rumban áztatott mazsolás bejglit csak ebben a fonott formában csináltam még, magára nem, de majd egyszer kipróbálom.
Kati: már nincs belőle, mind elfogyott.
Gerdi: egy ideje csak korareggel, de legalább délelőtt dagasztok és lényegesen több a sikerélményem. A bejgli és a kalács között - legalábbis így tanultam édesanyámtól - méretbeli különbségek vannak. A kalács sokkal méretesebb, több benne a tészta, mint a töltelék, lazább szerkezetű a tésztája és puhább.
Ez is szerves része az évértékelődnek :P Csodásan tekereg a töltelék a beigliben!!! Drága Alízom, a szemem majd kiesett, míg elolvastam a bejegyzésedet, esetleg feketére tudnád állítani a betűid színét, imádom olvasni bárminemű bejegyzésedet, de így nagyon nehezemre esik (lehet megint gyengült a szemüvegem látóélessége...) Puszillak :)
Vicuska: lehet, hogy az évértékelőt mégis megcsinálom hamarabb. :) Igazából (újra) hozzáláttam, hogy a receptjeimet különféle kategóriánként oldalakra rendszerezzem ezáltal is megkönnyítve a keresést. Csak az a gond, hogy rengeteg recept van és eléggé sok időbe telik, de majd csak meglesz egyszer. Ami a betűk színét illeti, megpróbáltam sötétebbre állítani, de ennél feketébb nem lesz, bármit csinálok. Vajon, nem a Te monitorod állítódott el közben és azért nem látod jól a betűket? Ez nálam már előfordult nem is egyszer, mikor aztán egy alkalommal megmutatta a fiam, hogyan kell állítani az élességet a monitoron.
Nagyon jól néz ki!:) Ha legközelebb beiglit sütök, eszerint fogom készíteni:)
Jujj, eszméletlenül guszta!! hát csak pislogok:))
Milyen szép a háttér! Végre itt is esik egy kicsit a hó, de nem tudom mi marad belőle.
Róza és Ízlésszindróma: érdemes kipróbálni, akkor a legszebb, amikor a diós a mákossal váltakozik, csak nekem épp azt a részt nem sikerült lefotózni.
Anita: Óóóóóó, a fejléc-fotó évekkel ezelőtt készült, amikor télen nagy hó esett. Csupa nosztalgiából raktam fel. :))
Megjegyzés küldése