Havazik. Végre! Mert egész télen nem volt egy rendes havazó. Igazából most sem "rendes", mert vérszegényen szállingózik a hó, de kimondhatatlanul jól esett ma este hazajövet a színházból, hogy a kabátom és a hajam havas lett, hogy a lépcsőház ajtajában le kellett takarítanom magamról a havat. A havazó viszont hozta a tél varázsát, a régi emlékeket és élményeket, amikor nagyokat szánkóztunk és korcsolyáztunk, s hogy minél tovább kint lehessünk a szabadban, betértünk a közeli italmérésbe forralt bort inni. Erről jutott eszembe, hogy valahol az archívumban lennie kell néhány forralt boros fotónak, amit a lányom készített még tavaly, és aminek a beblogolása elmaradt. Nagyon megörültem neki, mert a fotó még inkább felevenítette a régi élményt, sajnos, a decemberi bulizások után nem maradt egyetlen üveg vörös borom sem, így nem volt mit felforralni. Az üzletbe ilyen későn már nem megyek ki, de ha lenne, csak úgy forralnám fel, ahogy mindig is szoktam.
Hozzávalók: 1 l vörös bor, 5-6 evőkanál cukor, 2-3 körömnyi fahéj, 6-8 szem szegfűszeg, 1-2 szem csillagánizs, 1 narancs vékonyan lemetszett héja.
A bort a cukorral, a fűszerekkel és a narancshéjjal lefödve felforraljuk. S ennyi. Ha nagyon parádésan akarjuk tálalni, akkor cukrozott szegélyű pohárban fél narancskarikával tálaljuk, mint a fotón is látható. De az igazi: mázas cserép csészéből kortyolgatva, amiben sokáig forrón marad. Mellesleg, hidegen is nagyon finom.
Jó fakanálforgatást!
2 megjegyzés:
pedig azt hittem tolom a poharam.
amúgy mit láttál a színházban?
mi tegnap a Háromszék előadásán voltunk.
4gyerek: Ó, lenne még mit töltenem! A hűtőben van egy üveg eredeti francia Chardonnay blanc és még vannak jófajta pálinkáim is. Amúgy a Kantarzsíni bolhapiac c. bossa nova történeteket feldolgozó mozgásszínházi művet néztem meg a helyi Figura Stúdió Színház feldolgozásában.
Megjegyzés küldése