2012. április 29., vasárnap

Katika "kivágta a rezet" Budapesten

Bizonyára sokan furcsállják, miért hozakodom elő húsvéti témával, amikor az ünnep már rég eltelt; de bizonyára sokan gondolják azt is, nem véletlenül. Nos, így van, valóban nem véletlenül. Ui. mint korábban akárhány bejegyzésemben említettem, ezt a blogot elsősorban a gyermekeim, az ők barátai, Gyöngyi barátném és azon fiatal barátaim/barátnőim unszolására kezdtem írni, akik olykor tanácsot kértek tőlem egy-egy étel elkészítésében. Szóval, elsősorban nekik írom ezt a blogot és mint közülük többnek megígértem egyszerű, könnyen elkészíthető ételrecepteket teszek itt közzé, egyszerű, közérthető nyelven. Nem akarom - soha nem is akartam - túlszárnyalni a profi szakácsokat, mert őket sokkal inkább tisztelem azért a művészi munkáért, amit a konyhában művelnek, de azt a tudást, amit normális körülmények közepette - nem is olyan régen - az édesanyák adtak át lányaiknak/fiaiknak szívesen megosztom mindenkivel. Olvasóim többsége tehát az ifjú generációból kerül ki, és noha a bejegyzésekhez fűzött kommentárokból, meg a Hűséges olvasóim rovatból ez nem igazán tűnik ki, a népesebb olvasótáborom ez a kategória, és igen élénk kapcsolatom van velük különféle internetes csevegő programokban. Ezek a gyerekek - bármelyiknek anyja lehetnék, ezért nevezem őket így - megszólítnak Messenger-en, facebook-on, Google-csevegőben, e-mailban, vagy egyszerűen felhívnak telefonon és kérdeznek. Nagyon szeretem őket, mert mindig tudják, mit akarnak, a hogyannal vannak néha elakadva, ezért kérdeznek. Számomra viszont roppant hízelgő, hogy ez az energiával teli huszonéves generáció ad a véleményemre, kéri a tanácsomat, számít a segítségemre, kikéri a véleményem nem csak a főzésben, hanem az élet kisebb-nagyobb ügyeiben. Ezek egyike Katika, kedves ismerősöm gyönyörű lánya, akit az élet forgataga Budapestre sodort. Húsvét előtt néhány nappal facebook-on kért egy kis segítséget, mint mondta, első húsvéti menüjét készül összeállítani és néhány egyszerű ötlet tőlem is kellene azok mellé, amiket édesanyjától már begyűjtött, hogy vőlegénye előtt kivágja a rezet, ahogy mifelénk mondják. Hamar megbeszéltük, mit és hogyan, aztán azzal köszöntem el tőle: "Katika, mutasd meg, hogy a székely leány, Budapesten is székely a talpán!" S még arra kértem, a sok ötletet vesse össze és próbáljon a saját, illetve a vőlegénye szájíze szerint főzni, mert ez az igazi, nem az unciára kimért recept szerint készülő étel. Természetesen, kértem azt is, hogy majd készítsen fotókat és számoljon be sikereiről. Jelentem, megtette: Katika nagyot alkotott és "kivágta a rezet".
Most pedig rendre mutatom a képeket, amiken a Katika konyhájában húsvétra készült ételeket láthatjátok.
 Főzött finom húslevest.
Amit grízgaluskával főzött be.
Közben főtt a sonka is, amit minden bizonnyal az édesanyja küldött neki itthonról, mert kinézem Zsuzsából - Katika édesanyjából -, hogy valamelyik budapesti járattal az ünnepre küldjön a lányának egy darab házi sonkát.
Töltött káposztát is készített. Nézzétek, milyen gyönyörű töltelékeket göngyölt és milyen szépen rakta az edénybe! Biztos, nem először készítette, hiszen édesanyja mellett sokszor lehetett rá alkalma.
Ez a bejgli még sütés előtt, gyönyörűséges.
Ez pedig töltött fasírt, vagy Stefánia-szelet. És figyeljétek, milyen szépen sül a sütőben a finom sütemény!
Mint látjátok a húslevesben főtt zöldséget és húst - vagy ahogy mifelénk mondják sóbafőttet - is tálalta, és az első képen is megcsodálhattátok, milyen szép asztalt terített.
Mesés lett a töltött káposzta, nem csak a fazékban mutatott jól főzés előtt.
Ez pedig a krémes, amit Katika sütött és csak halkan jegyzem meg: ebben már jobb, mint én, ugyanis a krémes sütéshez még mostanig nem volt bátorságom hozzáfogni. De erre nekünk székelyeknek van egy sokkal jobb és a valódi érzést hitelesebben kifejező szavunk: nem volt "ándungom" hozzá. Egy kis zárójel azoknak, akik még nem találkoztak ezzel a kifejezéssel: az ándung szót arra a helyzetre, lelkiállapotra használják a székelyek, amikor egyszerre nincs kedvük, bátorságuk, hangulatuk valami (munka, tevékenység, feladat) elvégzéséhez.
S ilyen gyönyörű tojásokat festett. A barnás árnyalatúakat hagymahéjjal festette, alighanem aszerint az eljárás szerint, amit facebook-on magyaráztam el neki.
Végül, de nem utolsó sorban itt van a felsorolt ételek készítője, Katika, aki a készre főtt sonkának örül éppen. S itt mondanám el róla, hogy édesanyjával nem egy alkalommal izgultunk együtt a gyergyószentmiklósi Step Dance tánciskola előadásain, amikor Katika is fellépett. Már pici korában megmutatkozott Isten adta tehetsége, ugyanis amint megjelent a színpadon, minden tekintetet magához vonzott. Igazából, már annyi elég volt, hogy beállt a kezdő pózba, amiből kiindulva aztán latin táncot, ír step-et, vagy társasági táncot lejtett. Nem tudom, hogy csinálta, de egész lénye figyelmet igényelt és a néhai Pál Ági táncmester tanácsai szerint pontosan végrehajtott tánclépései, mozdulatai mindenkit lenyűgöztek. Elbűvölő, bájos mosolya, kedves pillantása tiszteletet követelt még a felnőttektől is, hiszen Katika valami olyasmit tudott művelni a színpadon, amit táncostársai többsége nem. Egyszerűen, ha ő a színpadon volt, rá kellett figyelni. A törékeny lényéből áradó szeretet, báj, szépség, szerénység és alázatosság figyelemfelkeltő volt már egész pici korában. Nem egyszer mondtam édesanyjának: "Zsuzsa, ebből a leánykából színész lesz egy napon." És igazam lett. Íme, Gergely Katalin színművésznő, a budapesti TÁP Színház tagja, aki nem csak rendkívül tehetséges és szép, még főzni is tud. S nem is akárhogyan!

3 megjegyzés:

marisz57 írta...

Nagyon kedves bejegyzést írtál erről az ügyes, tehetséges ifjú hölgyről.
Gusztusos ételeket főzött, szépen tálalta.
Én meg nem tudom, mi a "sóbafőtt"?

Alíz írta...

Marisz57: Köszönöm az elismerést, az érdem Katikáé. :) S én pedig megint valami olyasmit írtam, amit mi itt Erdélyben értünk, de Ti ott az anyarországban nem. A sóbafőtt - érdekes módon még a nem is olyan régen megjelent szakácskönyvekben is - a gyűjtőneve azoknak a zöldségek és húsnak, ami a húslevesben főtt. Mifelénk ezt külön az asztalra teszik ünnepi alkalmakkor a leves mellé, vagy előtt, hogy mindenki kedvére szedhessen belőle. Azt már ne kérdezd, miért sóbafőtt a neve, mert fogalmam sincs, egyszerűen így tanultam édesanyámtól, és mint korábban is említettem, még Erdélyben kiadott szakácskönyvekben is olvastam. :)

M írta...

:) Jó volt olvasni ezt az írásodat (is!).

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails