Jujj, ez olyan finom, hogy muszáj leírnom mielőtt elfelejteném! Mint egy korábbi bejegyzésemben említettem, a nyár elején, lányommal együtt hivatalosak voltunk egy Tamás nevű kisfiú elsőáldozási ebédjére. Neki találtam ki a Tamás-szelet nevű süteményemet, amivel nagy sikert arattam. Nos, az ebéd nem a megszokott nagytársaságoknak felszolgált sablonos menü volt, hanem különös gonddal összeválogatott, jó ízléssel főzött ételek, ami nem meglepő, hiszen egyik kedvenc gyergyószentmiklósi szakácsmesterem, Robi főzte. Ami különösen elnyerte tetszésemet az a főételként felszolgált gombás szelet volt, amilyenhez foghatót még soha nem ettem. Volt éppen egy darab sertésbélszínem a hűtőben a minap és biza nem voltam rest felhívni telefonon Robit, hogy mesélje el nekem, hogyan is készítette azt a felséges főételt. Kicsi gondot okozott, hogy ő Kotányi féle sertéssült-fűszerkeveréket használt, ami nekem épp nem volt, de megoldottam a problémát azzal, hogy mozsárban porrá zúztam néhány szem borsot, köményt, borókabogyót és szárított kakukkfüvet, amit összevegyítettem egy kanálnyi paprikával, kevés fokhagymaporral és gyömbérporral. Ezzel pácoltam a húst, mellé köretként párolt karfiolt adtam és vörösborban párolt körtét. Fejedelmi lakoma volt.
Hozzávalók: 1 sertésbélszín (kb. félkilós), 25-30 dkg gomba (vargánya tönköt használtam), fűszerkeverék, só, pici olaj, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj.
Elkészítése: A sertésbélszínt hártyáitól megtakarítjuk, majd egészben hagyva megmossuk, a vizet leitatjuk róla, pici olajjal átkenjük, sózzuk, megszórjuk fűszerkeverékkel és legalább egy napig hűtőben érleljük. Ezután egy serpenyőben olajat hevítünk és minden oldalát pirosra pirítjuk. Áttesszük egy lábosba, annyi vizet töltünk rá, amennyi ellepi, nagy lángon felforraljuk, főzzük kb. öt percet, majd levesszük a tűzről és hagyjuk a levében puhulni. (Vendéglátás esetén, ezt a műveletet akár sokkal a vendégek érkezése előtt is elvégezhetjük.) A tálalás előtt a gombát megpucoljuk, szeletekre vágjuk, abban a zsiradékban, amiben a hús sült zsírjára pirítjuk, majd egy tálacskába kiszedjük. Egy kisebb lábosban a lisztből és vajból világos rántást - vagy, ha jobban tetszik besamelt - készítünk, feltöltjük a hús levével, pici sóval (esetleg borssal) ízesítjük, majd beletesszük a gombát és összeforraljuk. Tálaláskor csinos rézsútos szeleteket vágunk a bélszínből és a jó bő lére engedett mártással nyakonöntjük. Robi burgonyapürével tálalta és káposztasavanyúságot adott mellé, én párolt karfiollal és vörösborban párolt körtével tettem az asztalra.
(A vörösborban párolt körte receptje rövidesen következik.)
Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.
Jó fakanálforgatást!
PS: Ne feledkezzetek meg róla: szombaton Nemzeti Gulyás Nap!
4 megjegyzés:
erről csak annyit amennyit itt egymagamban nagy hangosan megjegyeztem:
hümmmmmm
Elhiszem, hogy fejedelmi lakoma volt, egyszer egy esküvőn ettem én is gombás szeletet,isteni volt, azóta se ettem olyan finomat. De most már akkor én is kipróbálhatom a te recepted alapján.
csorog, csorog... szeretnék enni belőle
Én is lementettem! :)
Megjegyzés küldése