Múlt hét közepén Wise Lady és családja járt nálam, s mint a fenti fotó is igazolja, nem jöttek ám üres kézzel. Nem bírtuk kivárni a telet, a fotózás óta meg is kóstoltuk az üvegek tartalmát, és mind a dzsem, mind a szörp olyannyira ízlett, hogy alig van már belőle. Kitty cicát viszont az az érdekes eszköz vonzotta inkább, amivel bizonyára jó lett volna játsszani, csakhogy ebben én mint "gonosz gazda" megakadályoztam. Ugyanis "A Bolháról" szerzett eszközzel nagy terveim vannak és rövidesen meglátjátok, milyen érdekes dolgokat fogok készíteni vele. Dobos C. József 1881-es kiadású Magyar-franczia szakácskönyve viszont akkor is kuriózum lenne, ha nem lennének benne isteni receptek, és még ma is használható jó tanácsok. Köszönöm, Wise Lady, igazi, hasznos meglepetést szereztél, sokat fogom forgatni ám ezt a könyvet.
Nagyon örültem a látogatásuknak és legfőképp annak, hogy sikerült velük töltenem szinte egy egész napot, igyekeztem is mindent megmutatni nekik, amiért érdemes visszatérni alaposabb szemlélődésre Gyergyóba. Többek közt megmutattam Gyergyószentmiklós örmény építkezésű főterét, a Tarisznyás Márton Múzeum kőzetgyűjteményét és a Szent Miklós templomot. Aztán elmentünk szülőfalumba, Gyergyószárhegyre, ahol a Lázár-kastélyt vettük közösen szemügyre. Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt, aztán igyekeztem haza előkészíteni a vacsorát, ugyanis egyezség szerint közösen készítettük el az ángádzsábort az örmény ángádzsáborleveshez, ezt megelőzően pedig kétféle padlizsánkrémet, egy paradicsomba töltött majonézest, illetve egy sültpaprikásat kínáltam előételként. Sajnos, ezekről kép nem készült, de mindkét receptet megtaláljátok itt és itt.
Az ángádzsáborlevesről viszont készült és még egyéb terveink is vannak vele, amit most nem árulok el. Mindent a maga idejében...
Főételként gombás rakott krumpli került az asztalra, mert mindenképp valami gombás étellel akartam meglepni őket, ha már olyan helyen járnak, ahonnan tonnaszámra viszik külföldre az ízletes erdei gombát. Ennek a receptjét rövidesen beblogolom.
Desszertnek pedig úgy gondoltam, hogy szintén valami jellegzetes erdélyi étel legyen, de kicsit modernebb változatban. Így készült el a gyümölcsös ordatorta, amit minden bizonnyal ezután gyakran fogok készíteni, hiszen nagyon finom volt, és mindenkinek nagyon ízlett. Ennek a receptje is rövidesen megjelenik.
Az pedig csak természetes, hogy a torta felvágásának előjoga Wise Ladyt illette. Mint már említettem az elején is, nagyon örültem a látogatásuknak, hiszen kedves családot ismerhettem meg, Wise Ladyvel pedig kölcsönösen meggyőződhettünk arról, amit mostanig csak sejtettünk: sok a hasonlóság köztünk. Így hát minden bizonnyal fogunk mi még találkozni, vagy nálunk, vagy pedig az ő városában.
Addig is minden kedves gasztrobloggernek üzenem, ha Gyergyóban jár, el ne kerüljön! Ha időben szóltok, egy vacsora összehozható, kedvenc kisvárosomról pedig hosszasan, sokat és szépeket tudok mesélni.
Nagyon örültem a látogatásuknak és legfőképp annak, hogy sikerült velük töltenem szinte egy egész napot, igyekeztem is mindent megmutatni nekik, amiért érdemes visszatérni alaposabb szemlélődésre Gyergyóba. Többek közt megmutattam Gyergyószentmiklós örmény építkezésű főterét, a Tarisznyás Márton Múzeum kőzetgyűjteményét és a Szent Miklós templomot. Aztán elmentünk szülőfalumba, Gyergyószárhegyre, ahol a Lázár-kastélyt vettük közösen szemügyre. Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt, aztán igyekeztem haza előkészíteni a vacsorát, ugyanis egyezség szerint közösen készítettük el az ángádzsábort az örmény ángádzsáborleveshez, ezt megelőzően pedig kétféle padlizsánkrémet, egy paradicsomba töltött majonézest, illetve egy sültpaprikásat kínáltam előételként. Sajnos, ezekről kép nem készült, de mindkét receptet megtaláljátok itt és itt.
Addig is minden kedves gasztrobloggernek üzenem, ha Gyergyóban jár, el ne kerüljön! Ha időben szóltok, egy vacsora összehozható, kedvenc kisvárosomról pedig hosszasan, sokat és szépeket tudok mesélni.
5 megjegyzés:
Öröm ilyen nagy találkozásokról olvasni, amikor a virtuális barátság realizálódik :) A fotókon a kaják csábítóak, várom a recepteket!
Vicuska: bizony örültünk egymásnak, igyekszem a recepteket is mielőbb beblogolni.
Nagyon kedves házigazda voltál,öröm olvasni a beszámolóidat.
De jó tényleg ilyen találkozókról ovasni, finomakat főztél, és az ajándékaid is szépek, kiváncsiam várom mit készítesz azzal az érdekességgel.:)
Aleda: köszönöm. Egy újságírónak a legnagyobb elégtétel az olvasó elismerése. Még akkor is, ha egy blogon megjelent írást illetik elismerő szavakkal, ami ugye inkább a privát szférához tartozik, mint a nagy nyilvánossághoz. Az íráskészség azonban nem érdem, hanem ajándék, Isten ajándéka, amivel igyekszem "jól sáfárkodni".
Kati: köszönöm a kedves szavaid. Az eszközzel készülő ételek receptjei azonban kicsit később jelennek meg, ui. előreláthatólag a következő két hétben igencsak foglalt leszek. Sajnos, nem lesz rá időm foglalkozni vele, de igyekszem, mert már én is nagyon kíváncsi vagyok. :)
Megjegyzés küldése