Hajdanán nagyanyáink konyhájában alaptörvény volt, hogy télen téli, nyáron pedig nyári ételt főztek. Vagyis igyekeztek maximálisan kihasználni minden évszak lehetőségeit kínosan figyelve arra, hogy az éppen legolcsóbban elérhető alapanyagokból készüljön az étel. Mondjuk, abban az időben nagyanyáinknak kiskertje is volt, ahol ebben az időszakban már sok minden megtermett. Idéntől viszont én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kertészkedem méghozzá édesanyámmal, közben sokat tanulok tőle, de erről bővebben írtam a Morfondír blogomon meg még egy jegyzetben a Krónikában. Na, de oda akarok kilyukadni, hogy már az én kertemben is termett néhány értékes zöldség, mint például saláta és hónapos retek - mellesleg a fejlécen a saját termésű saláta és retek látható. A salátából leves lesz holnap, a retekből pedig ma készült egy isteni régi étel, méghozzá "paré", amihez a hónapos retek levelét használtam fel. De készülhetett volna karalábélevélből, martilapuból és tormalevélből is. Ehhez még csak annyit fűznék hozzá, hogy csak olyan reteklevélből készítsük, ami egész biztos olyan kertből való, ahol nem vegyszereztek. A "Kamuland" meg egyéb szupermarketekben lévő retek levele erre a célra biztos nem jó, de a piacon vett retek leveléből is kétszer gondolnám meg, míg egyszer elkészíteném ezt a finom ételt. Na, de akinek van saját kertje, vagy megbízható forrásból jut reteklevélhez, annak kimondottan ajánlom ezt az egyszerű finomságot. A "paré" elnevezés fogalmam nincs honnan ered, a szülőfalumban így nevezik ezt az ételt.
Hozzávalók: 1 jó nagy csokor reteklevél (kb. 4-5 retek levele), 1 borospohárnyi rizs, 5 dkg szalonna, 1 evőkanál ecet, só, bors.
Elkészítése: A szalonnát megolvasztjuk, majd kiszedjük a zsírból a szalonnapörcöket és tálalásig félretesszük. A retekleveleket megmossuk, egymásra helyezzük, feltekerjük és vékony csíkokra vágjuk, majd a zsírban megfonnyasztjuk. Picit sózzuk, borsozzuk, ráöntjük az ecetet, illetve pici vizet és tovább pároljuk. Amikor a reteklevél félig megpuhult hozzáadjuk a rizst picit sózzuk, vizet öntünk alá és készre főzzük. Tálaláskor a félretett szalonnapörcöket a tetejére tesszük, de tálalhatjuk tükörtojással vagy bundáskenyérrel is.
Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint zöldség- és tésztanapon fogyasztható.
Jó fakanálforgatást!
8 megjegyzés:
Kedvemre való lenne!:-)
(már megint az oldaladra akaszkodott egy fránya spam oldal...)
A múlt héten készítettem én is, de mivel nekem nem lett túl mutatós, ezért elmaradt a fotózás, blogolás. Viszont finom :)
Hat igen "hajdanan" nalunk is igy szoktak.De a reteklevel eheto voltarol most olvasok eloszor.
Ez is tetszett már tegnap is. De akkor a paréra akartam írni valamit. A paré -szerintem - nagy levelű növényt jelent. Ugyanaz a szócsalád lehet, mint a paraj, paréj - nem? (A mamám parénak hívta a nagylevelű gazokat, amit az állatoknak szedett. Van pl. a szőrös disznóparéj, ennek ez a hivatalos neve. Nos, ennyit tud okoska botanikából :) :) :)
M: igen, mifelénk is mindenféle nagy levelet parajnak, paréjnak, parénak mondanak. Szokták mondani ősszel, hogy kiengedik a majorságot a paréra, ami lényegében azt jelenti, hogy a baromfiudvar teljes "lakosságát" beengedik a veteményesbe, hogy a betakarítás után maradt leveleket, de akár a gyommagokat is elfogyasszák. Valószínű innen ered az étel elnevezése is, hiszen nagy levelekből készül. :)
Tudod én most sem bánnám, ha az emberek szezon szerint főznének.
Annyira sok értékes gyümölcs és zöldség van ilyenkor nyáron, hogy szinte vétek mást enni.
Van annak hangulata mikor várjuk az epret és a padlizsánt stb.
Na most eltűnt a bejegyzésem, vagy nem tudom. Szóval a szezonális főzésnek én is a pártján állok. Szeretem azt az érzést, amikor várunk egy-egy gyümölcsre, zöldségre.
Iri: ehető a reteklevél és nagyon finom, de fontos, hogy megbízható helyről származzon. :)
Réka: látszik a megjegyzésed, nem tűnt el, csak lehet én reagáltam le kicsit későn. Ami pedig a szezonális főzést illeti, tartom ezt a vonalat. :)
Megjegyzés küldése