Nagyon szeretem a belsőségekből készült ételeket, így a zúzát is. Igaz, egy ideig teljesen lekerült az étlapról nálunk, ugyanis a zúza az 1980-as évek hosszas sorállásait juttatta eszembe, amikor sok esetben két-három óra sorállás után nekem már nem jutott csirkecomb, vagy egész csirke, csak zúza. Ennek viszont az volt az előnye, hogy rendkívüli módon fejlesztette a kreativitásomat, ugyanis akkoriban is, az ínség ellenére is, igyekeztem változatos, finom ételt tenni az asztalra. Mivel sok esetben semmi más hús nem volt, csak zúza, készítettem belőle mindenfélét kezdve a levestől a fasírtig. Ez a tokány azonban egy teljesen konvencionális étel, ilyet biztos mindenki készített már, de beblogolom, hátha néhány fiatal "fakanálbajnoknak" örömet szerzek vele.
Hozzávalók: 60-70 dkg zúza, 3-4 nagy fej hagyma, 1 paprika, pirospaprika, só, bors, olaj.
Elkészítése: A laskára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát olajon üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, pici vizet öntünk alá, majd újra zsírjára pirítjuk. Ezalatt a zúzát megtisztítjuk és falatkákra vágjuk, majd a dinsztelt zöldséghez adjuk. Vizet öntünk alá és lassú tűzön, időnként pótolva az elfőtt vizet csendesen főzzük 1-2 órát. Az utolsó félórában sózzuk és borsozzuk. Párolt rizzsel, rizibizivel vagy krumplipürével tálaljuk - így azonban hízlal. Ha viszont párolt brokkolival, karfiollal, zöldbabbal, vagy zöldborsóval tálaljuk, akkor nem hízlal.
Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk.
Jó fakanálforgatást!
2 megjegyzés:
Nagyon szeretem én is, mostanában kezdem készíteni, régen nálunk csak a levesben volt 1-2 darab, anyám ilyesmit nem főzött, menzán ettem zúzapörköltöt, de szerettem mindig és mostanában rákaptam a főzésére, szerencsére a férjem is szereti, nokedlivel és kovi ubival
isteni:-)))
Én még sosem ettem zúzatokányt, csak édesanyám amikor tyúkot, csirkét vág, annak a májából, fehérmájából, véréből, zúzájából szoktunk úgynevezett aprólékot készíteni.
Megjegyzés küldése